A Wallace-vonal és az állatok rejtélye: Miért nem lépik át?

A Wallace-vonal egy láthatatlan, mégis éles biogeográfiai határvonal Délkelet-Ázsia szigetvilágában, amely drámaian elválasztja az ázsiai és ausztráliai állatvilágot. A a Wallace-vonal rejtélyéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezt a különleges vonalat Alfred Russel Wallace brit természettudós azonosította a 19. században, amikor felfedezte a fajok eloszlásában tapasztalható hirtelen változásokat. A határ mentén, mindössze néhány kilométeres távolságon belül teljesen eltérő emlős-, madár- és hüllőfajok élnek, ami évmilliók óta tartó evolúciós elszigetelődésre utal. Ez a geológiai képződmény, melyet mélytengeri árkok alkotnak, fizikai akadályt képez az állatok számára, megakadályozva a fajok könnyű átjutását egyik kontinensről a másikra.

A Wallace-vonal létrejötte a tektonikus lemezek mozgásának és a tengerszint ingadozásának köszönhető, amelyek a jégkorszakok során is megakadályozták a szárazföldi hidak kialakulását a vonal mentén. Ennek eredményeként az ázsiai oldalon olyan állatok honosak, mint a tigrisek és orángutánok, míg az ausztráliai oldalon kenguruk, kakaduk és erszényesek dominálnak, jól szemléltetve a vonal éles kettősét. Ez a markáns elválasztás hozzájárult a régió rendkívüli biológiai sokféleségéhez és a sok endemikus faj kialakulásához, amelyek sehol máshol a világon nem találhatók meg. A Wallace-vonal tanulmányozása alapvető fontosságú a fajok elterjedésének, az evolúciós folyamatoknak és a biogeográfiai mintázatok megértésében, továbbra is izgalmas kutatási területet kínálva a tudósok számára.