Az 1. transzatlanti kábel bukása: A mérnöki hiba, amiért az áram nem folyt

Még az iskolából tudjuk, hogy az elektromosság a vezetőben nem más, mint az elektronok rendezett mozgása. A az első transzatlanti kábel kudarcáról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a leegyszerűsített kép azonban nem ad teljes magyarázatot arra, ami egy több ezer kilométer hosszú, tenger alatti kábelben történik. Az első transzatlanti távírókábel tervezésekor a mérnökök nem vették figyelembe, hogy az elektromos jelek nem csupán a rézvezetéken belül haladnak, hanem a környező dielektrikum, azaz a szigetelés és a tengervíz is szerepet játszik az áramkör kialakításában. Ennek következtében a kábel hatalmas kondenzátorként viselkedett, ami elnyelte és torzította a távírójeleket, lehetetlenné téve a megbízható adatátvitelt.

A korabeli mérnöki tudás hiányosságai nagyrészt abból fakadtak, hogy az elektromágnesesség alapvető elméletei, mint például Maxwell egyenletei, még nem voltak széles körben ismertek és elfogadottak. Ez a tudásbeli rés tette lehetővé azt a tévedést, hogy az áramot kizárólag a vezető belső tulajdonságaként kezeljék, figyelmen kívül hagyva a külső erőtér és az indukció jelenségét. A sikertelen kísérlet súlyos anyagi veszteséget és presztízsveszteséget okozott, de egyúttal felhívta a figyelmet a mélyebb elméleti kutatások szükségességére az elektromos jelátvitel terén. Végül csak a későbbi, alaposabb fizikai megértés, valamint a továbbfejlesztett kábeltervezési és gyártási technológiák tették lehetővé a stabil transzatlanti távírókapcsolat megvalósítását.