A Treyarch legújabb üdvöskéje, a Call of Duty: Black Ops 7 már a bejelentésekor is hatalmas ígéretekkel kecsegtetett, hirdetve magát mint a "valaha volt legnagyobb Black Ops" epizódot. Ez a merész kijelentés azonban a valóságban inkább tűnik egy kétségbeesett próbálkozásnak a figyelemfelkeltésre, mintsem egy valódi innovációt ígérő ígéretnek. A játék ugyanis alig tud érdemi változást hozni a jól megszokott, ám lassan már fáradó Call of Duty formulán, ezzel sok rajongóban keserű szájízt hagyva. Bár a széria hű marad gyökereihez, a Black Ops 7 esetében érezhetően hiányzik az a frissesség, ami valóban kiemelné a korábbi részek közül, és valóban jogossá tenné a "legnagyobb" jelzőt.
Azonban nem minden fekete vagy fehér ebben a Call of Duty epizódban, hiszen a játék bizonyos szegmensei továbbra is magas színvonalat képviselnek, ahogy azt a Treyarch stúdiótól megszokhattuk. A kifogástalanul kidolgozott multiplayer mód ismét garantálja a pörgős akciót és a kompetitív játékélményt, míg a kedvelhető zombimód órákig képes lekötni a kooperatív kihívások kedvelőit. Ezek mellett azonban a Black Ops 7 kampánya minden idők legfurább történetével borzolja a kedélyeket, olyan narratív fordulatokkal és helyzetekkel, amelyek megkérdőjelezik a sorozat eddigi konvencióit. Ez a szokatlan irányváltás jelentősen befolyásolja az általános játékélményt, és felveti a kérdést, hogy a Treyarch szándékosan provokál-e, vagy egyszerűen csak eltévedt a történetmesélés útvesztőjében, ezzel is reflektálva a címben feltett kérdésre a kampány valós értékéről.

1 hónappal ezelőtt
19


Angol (US) ·
Magyar (HU) ·