Döbbenetes ok: Miért nem ettek halat a régi tengerészek?

A régi idők tengerészei gyakran néztek szembe az éhezéssel a hosszú óceáni utakon, ami elsőre paradoxnak tűnik, hiszen körülöttük hemzsegett az élet, tele volt hallal a tenger. A a tengerészek étkezési szokásairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Pedig milyen logikusnak tűnne, hogy a legénység egyszerűen halászattal üsse el az időt, pótolva ezzel hiányos élelmiszerkészleteit. Azonban a valóság sokkal komplexebb volt, mint azt gondolnánk, és számos gyakorlati és logisztikai akadály gördült a friss hal fogyasztása elé. A nagy vitorlás hajókon a halászat nem volt sem hatékony, sem biztonságos módszer a folyamatos élelemellátásra, különösen viharos időben vagy lassú haladás esetén.

Az egyik legfőbb probléma a kifogott hal tartósítása volt, hiszen a hűtés hiányában a friss zsákmány pillanatok alatt megromlott a fedélzeten, különösen a trópusi vizeken. A romlott hal fogyasztása súlyos ételmérgezést okozhatott, ami egy egész legénységet tehetett volna harcképtelenné, ezzel végzetes veszélybe sodorva a hajót és mindenki életét. Ezért a tengerészek inkább a sózott húsra, szárított kekszre és rumra támaszkodtak, amelyek hosszú ideig eltarthatóak voltak, még ha az ízük vagy tápértékük csekély is volt. Inkább elviselték a skorbut és az alultápláltság kockázatát, mintsem egy rosszul tartósított étel okozta azonnali katasztrófát kockáztassák.