Dredd bíró: 30 év után is "Én vagyok a rend!"? Kritika

Harminc év telt el azóta, hogy Sylvester Stallone a filmvásznon először kiáltotta: "Én vagyok a rend!", örökre beégetve ezt a mondatot a popkultúra kollektív emlékezetébe. Ez a jeles évforduló tökéletes alkalmat kínál arra, hogy újra elővegyük a Dredd bíró 1995-ös adaptációját és alaposan szemügyre vegyük. Vajon a film kiállta az idő próbáját, vagy csupán egy szórakoztató, de mára már megfakult nosztalgiafilm maradt? Kíméletlen őszinteséggel tekintünk vissza erre a klasszikusnak szánt alkotásra, melyről a mai napig megoszlanak a vélemények.

A '90-es években készült Dredd bíró már a premier idején is megosztotta a kritikusokat és a rajongókat, hiszen sokak szerint nem sikerült eltalálni a forrásanyag, a 2000 AD képregények sötét, cinikus hangulatát. Az alkotók láthatóan keresték a film identitását, ami egyfajta furcsa, B-kategóriás akciófilm és giccses sci-fi keverékéhez vezetett, ahol senki sem tudta pontosan, mit is kellene csinálni. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az évek során sokan mégis kultikus státuszba emelték, felejthetetlen pillanatai és Stallone karizmatikus jelenléte miatt. Ez a visszatekintés segít megérteni, hogyan vált egy ambiciózus, de zavaros produkció a filmtörténelem egy apró, mégis emlékezetes szeletévé, amelyről ma is érdemes beszélni és vitatkozni.