Fekete telefon 2: Borzalmas horror, de Ethan Hawke miatt élvezetes?

A Fekete telefon 2, Scott Derrickson horrorfilmjének régóta várt folytatása, sajnálatos módon nem hozza az előző rész feszültségét és eredetiségét. A kritikusok és a nézők egy része is egyetért abban, hogy a produkció ezúttal sokkal inkább a B- vagy akár Zs-kategóriás alkotások vonalán mozog, ami a technikai megvalósításban és a forgatókönyv logikájában is megmutatkozik. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, meglepő módon mégis kiválóan szórakozhatunk rajta, hiszen a műfaj kedvelői gyakran találnak élvezetet a hibái ellenére is szerethető darabokban. Ez a paradoxon teszi igazán érdekessé a filmet, hiszen ritkán adatik meg, hogy egy 'rossz' film ennyire lekösse az embert. A várakozások ellenére a sequel nem tudja felvenni a versenyt elődjével, de mégis van benne valami lebilincselő báj.

A film legfényesebb pontja kétségkívül Ethan Hawke visszatérése a rettegett Grabber szerepében, aki ismét egészen ördögi alakítást nyújt. Hawke karizmája és hátborzongató jelenléte képes arra, hogy még a leggyengébb jeleneteket is magával ragadóvá tegye, és kizárólag miatta érdemes lehet jegyet váltani erre a horror-thrillerre. Az ő játéka adja meg azt a sötét alaphangot, ami nélkül a Fekete telefon 2 valószínűleg teljesen érdektelen lenne, így ő a fő ok, amiért a borzalmas összkép ellenére mégis pozitív élményként távozhatunk a moziból. Összességében tehát egy olyan folytatásról van szó, amely nem a minőségével, hanem sokkal inkább egy kivételes színészi teljesítménnyel és a műfaj iránti affinitással tudja magához láncolni a nézőket.