Gyerekkoromban egyenesen imádtam az Idétlen időkig című filmet. Végtelen sokszor képes voltam újranézni (ami a cselekményt elnézve eléggé ironikus). Valamiért mindig megnyugtatott, a melegség és az otthonosság érzését nyújtotta. A borongós hangulata, Bill Murray rezzenéstelen és szerencsétlen ábrázata, a kedves poénok és az egyértelműnek (legalábbis számomra annak) tűnő tanulság még ma is azonnal beindítja nálam […]