Japán 'vigaszállomások': Nők kényszerű rabsága a II. világháborúban

A japán „vigaszállomások” a második világháború egyik legsötétebb fejezetét jelentik, ahol több százezer ázsiai nő vált szexuális rabszolgaság áldozatává. A a japán vigaszállomások történetéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a szisztematikus kényszerítés a japán birodalmi hadsereg által létrehozott intézményrendszer volt, amelyet a katonák „moráljának” fenntartására és a nemi erőszak „ellenőrzött” formájára alakítottak ki. Az ötlet Jaszudzsi Okamura altábornagytól származott 1932-ből, aki aggódott a katonák szabálytalan viselkedése és az elfogott kínai nőkkel szembeni atrocitások miatt. Célja az volt, hogy „rendezett” keretek közé terelje a kicsapongást, és ezzel megakadályozza a szövetséges erők felé irányuló diplomáciai botrányokat, valamint a betegségek terjedését. Ezek az állomások valójában szervezett bordélyházak voltak, ahol koreai, kínai, filippínó és más nemzetiségű nőket kényszerítettek szexuális szolgálatra, gyakran erőszakkal vagy megtévesztéssel.

Az itt szolgáló nőket, akiket eufemisztikusan "vigaszlányoknak" neveztek, embertelen körülmények között tartották, és naponta akár harminc, vagy még több katona szexuális zaklatásának is ki voltak téve. Az áldozatok gyakran fiatal lányok voltak, akiket elraboltak, elcsaltak vagy családjukat fenyegetve kényszerítettek erre a sorsra, súlyos fizikai és lelki traumákat szenvedve el. A második világháború befejeztével a japán kormány sokáig tagadta vagy bagatellizálta ezen bűncselekmények súlyosságát, ami évtizedekig tartó nemzetközi feszültségeket okozott. Ma már egyre több túlélő emeli fel a hangját az igazságért és a hivatalos bocsánatkérésért, hogy a világ soha ne feledje ezen nők tragikus sorsát és az emberi jogok súlyos megsértését.