Jégkorongozóból író: A díjnyertes szerző utolsó kívánsága a kanapén

Egyedülálló életutat járt be a jégkorongpályákról az irodalom világába, ami sokak számára meglepő volt. A kemény fizikai igénybevételt jelentő sportot egy intellektuálisabb hivatásra cserélte, ahol a toll lett a botja. Ez a merész váltás meghozta gyümölcsét, hiszen rövid időn belül elismert, sőt díjnyertes szerzővé avanzsált, aki képes volt a sportban szerzett tapasztalatait is beépíteni műveibe. Példája azt mutatja, hogy sosem késő új utakon járni, és a szenvedélyek akár teljesen eltérő területeken is kibontakozhatnak, gazdagítva ezzel az emberi életet.

A díjnyertes író élete azonban nem csak a sport és az irodalom közötti átmenetről szólt, hanem egy mélyen személyes, békés lezárásról is. Úgy kívánta, hogy élete utolsó pillanataiban egy csendes szerda délutánon, otthonának nyugalmában, a kanapén, kedvenc könyvével a kezében találjanak rá. Ez a kép nem csupán egy fizikai helyzetet ír le, hanem egy életfilozófiát is tükröz: a tudás, a nyugalom és a szellemi táplálék fontosságát, melyek végigkísérték pályafutását a sporttól az írásig. Példája örök emlékeztetőül szolgál arra, hogy a valódi siker nem csak a hírnévben, hanem a belső béke és a szenvedélyek kiteljesítésében rejlik, egészen az utolsó fejezetig.