A Kádár-korszakról gyakran az a kép él a köztudatban, hogy egy szigorú, puritán időszak volt, ahol a szocialista erkölcsök mindent áthatottak. Azonban meglepő módon mégsem kellett a „hanyatló Nyugatra” utazni ahhoz, hogy valaki vetkőzőszámot láthasson, hiszen Budapesten is működtek sztriptízbárok. Ezek az éjszakai szórakozóhelyek különleges színfoltjai voltak a főváros éjszakai életének, rácáfolva a korszakról alkotott sztereotípiákra. Bár a hivatalos ideológia nem támogatta az efféle „polgári” szórakozást, a valóság ennél árnyaltabb képet mutatott.
Az ilyen jellegű szórakozóhelyek elsősorban a turisták, diplomaták és a „különleges bánásmódban” részesülő hazai vendégek körében voltak népszerűek. Gyakran szállodák részeként vagy azokhoz közel, diszkrét körülmények között működtek, elkerülve a túlzott nyilvánosságot. Ezek a budapesti bárok nemcsak pénzforrást jelentettek az állam számára a turizmus révén, hanem egyfajta szelepként is funkcionáltak a szigorúbb társadalmi normák között. A Kádár-korszak éjszakai élete tehát sokkal sokszínűbb volt, mint azt a hivatalos propaganda sugallta, és a sztriptízbárok létezése is ennek a rejtett pluralitásnak volt a bizonyítéka.