Középkori várak világítása: Ősi titkok, melyek ma is lenyűgöznek

Azt gondolhatnád, hogy a világítás elektromosság nélkül lehetetlen, de ez csak egy sztereotípia, ami az új technológiák bősége miatt alakult ki bennünk. A középkori várak világítási megoldásairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Valójában a középkorban is kifinomult módszereket alkalmaztak a sötétség elűzésére, amelyek a kor technológiai szintjén figyelemre méltóak voltak. A várak vastag falai és kevés ablaka miatt a belső terek gyakran sötétek maradtak, így a mesterséges fényforrások létfontosságú szerepet játszottak a mindennapi életben. Nem csupán praktikus célt szolgáltak, hanem a hatalom és a gazdagság jelképei is voltak, hiszen a fény előállítása komoly erőforrásokat igényelt.

A leggyakoribb világítási eszközök közé tartoztak az olajlámpások, a gyertyák és a fáklyák, melyek mindegyike eltérő funkciót és intenzitást biztosított a terekben. Az olajlámpások jellemzően állati zsírból vagy növényi olajból táplálkoztak, hosszú égési idővel, de gyakran füstös és szagos fénnyel világítottak. A méhviaszgyertyák drágábbak voltak, ezért főként az uralkodó és a nemesség kiváltsága maradtak, tiszta és kellemes fényt adva a lakosztályokban és a kápolnákban. A fáklyák, bár rendkívül fényesek voltak, gyorsan égtek és veszélyesek is lehettek, így elsősorban szabadtéren, folyosókon vagy rövid távú világításra használták őket. Ezen ősi világítási technikák megértése mélyebb betekintést enged a középkori életmódba és az emberi leleményességbe.