A digitális korszakban egyre aggasztóbb kérdés, hogy vajon megmarad-e az olvasás szeretete a jövő generációiban. Különösen beszédes adat, hogy a 16-24 éves korosztály 39%-a úgy nyilatkozott, nehezen talál olyan könyvet, amelyben a saját élethelyzetét vagy valós problémáit látná viszont. Ez a hiányosság komoly akadályt jelenthet az irodalomhoz való kapcsolódásban és az olvasás iránti érdeklődés felkeltésében. Ha a fiatalok nem tudnak azonosulni a szereplőkkel vagy a történetekkel, sokkal kisebb eséllyel válnak rendszeres könyvolvasókká, ami hosszú távon az olvasási kultúra hanyatlásához vezethet.
A jelenség túlmutat az egyszerű olvasási preferenciákon; súlyos hatással lehet az írás-olvasási készségekre és a kritikai gondolkodásra egyaránt. A kiadóknak és íróknak fel kell ismerniük, hogy a mai fiatalok eltérő igényekkel és elvárásokkal rendelkeznek a történetekkel szemben, mint a korábbi generációk. Fontos, hogy olyan művek szülessenek, amelyek relevánsak, sokszínűek és tükrözik a 21. századi társadalom komplexitását és a fiatalok aktuális kihívásait. Amennyiben ez a trend folytatódik, és nem találunk megfelelő válaszokat, a címben felvetett kérdés, miszerint 50 év múlva talán már nem is olvasunk, ijesztő valósággá válhat.