Re-Animator: 3 ok, amiért az 1985-ös horror még mindig zseniális!

1985-ben a színház világából frissen érkezett Stuart Gordon megrendezte első, egyben legjobb filmjét, a Re-Animatort, amellyel olyan gusztustalanul agybeteg, egyúttal káprázatosan vicces művet tett le az asztalra, hogy annak azóta sem nagyon született érdemi kihívója a horror műfajban. Ez az adaptáció H.P. Lovecraft novellájából merít, és egy sötét, morbid humorral átszőtt történetet mesél el az élet és halál határainak feszegetéséről. Herbert West karaktere, a halál megszállottja, aki képes feltámasztani a halottakat, azonnal ikonikussá vált a horrorrajongók körében. A film merész vizuális effektekkel és tabukat döntögető brutalitással sokkolt, miközben folyamatosan a nézők arcára fagyasztotta a mosolyt.

A Re-Animator zsenialitása abban rejlik, hogy közel négy évtizeddel a bemutatója után is ugyanolyan frissnek és felkavarónak hat, mint a '80-as években. Ennek egyik oka a máig lenyűgöző, korát meghazudtoló gyakorlati effektekben keresendő, amelyek hitelessége messze felülmúlja a mai CGI-t. Jeffrey Combs alakítása Herbert West szerepében felejthetetlen, tökéletesen hozza a megszállott tudós karakterét, aki egyszerre riasztó és szórakoztató. A Re-Animator nem csupán egy horrorfilm; egy igazi kultikus klasszikus, mely a filmtörténet egyik legemlékezetesebb alkotása maradt, és számos mai rendező számára szolgált inspirációul.