Second Sun Teszt: A Legjobb Rossz Játék? Miért Ragaszkodom Hozzá?

A Second Sun a legjobb rossz játék, amivel az utóbbi időben találkoztam, és ez nem is túlzás. Először is, vizuálisan ocsmány, mint a bűn, a textúrák elmosódottak, a környezet pedig ismétlődő és fantáziátlan. A narratíva gyakorlatilag hiányzik, egyáltalán nem kapunk semmilyen átfogó történetet vagy motivációt, ami továbbvinné a játékost. Ráadásul a mesterséges intelligencia is katasztrofális, az ellenfelek kiszámíthatóan és ostobán mozognak, alig jelentenek kihívást, ami rontja a harci élményt. Ezen súlyos hibák ellenére mégis van benne valami furcsa mágnesesség, ami visszahúz a Second Sun világába.

Ez a furcsa vonzerő talán a procedurálisan generált világ kiszámíthatatlanságában rejlik. Bár élettelennek tűnik, minden egyes újrakezdéskor új felfedeznivalókat, más elrendezésű tereket kínál, ami fenntartja az újdonság varázsát. A Second Sun pont a tökéletlenségeiben találja meg a báját: nincs nyomás, nincs elvárás, csak a puszta felfedezés és a saját célok kitűzése marad. Ez a fajta "agytalan" szórakozás, ahol nem kell mélyen gondolkodni a történeten vagy a komplex mechanikákon, kifejezetten pihentető tud lenni egy hosszú nap után. Így válik a Second Sun teszt során a technikai hibákkal teli, ám mégis addiktív élmény egyfajta bűnös élvezetté, amit nehéz letenni.