Silent Hill: Visszatérés – A film, ami elárulta a játékot?

Az új Silent Hill-film, a „Visszatérés” hatalmas teherrel érkezett, hiszen az ikonikus japán horrorszéria második részét vette alapul. Ez a játékrajongók körében kultikus státusszal bír, mélysége és pszichológiai terrorja miatt elvárások sora nehezedett a készítőkre. Annak ellenére, hogy a filmben ismerős karakterek, ikonikus helyszínek és szituációk tűnnek fel, a végeredmény mégis elképesztően távol áll az eredeti alapanyagtól. Hiába másolja le néhol képkockáról képkockára a játék vizuális elemeit, az atmoszféra és a lelki mélység teljesen elveszett a vásznon.

A „Silent Hill: Visszatérés” éppen ezért nem csupán egy gyenge adaptáció, hanem egyenesen elárulása a franchise lényegének. A játék pszichológiai rétegei, a bűntudat és a belső démonok metaforikus ábrázolása hiányzik, helyette csupán üres ijesztgetések és öncélú erőszak marad. A film nem képes megragadni azt a fojtogató hangulatot és azt az egyedi szimbolikát, ami a Silent Hillt a horror műfaj egyik csúcsára emelte. Így a címben feltett kérdésre a válasz egyértelmű: sajnos ez a „Visszatérés” inkább egy fájdalmas búcsú az eredeti szellemétől, mintsem méltó tiszteletadás.