Stephen King „A Hosszú Menetelés” című regénye, amely Richard Bachman álnéven jelent meg először, máig az egyik legmegrázóbb lélektani thriller a szerzői életműben. Ez a disztópikus remekmű egy kegyetlen versenyt mutat be, ahol száz tinédzser fiú gyalogol megállás nélkül, amíg csak bírja, a szó szoros értelmében életre-halálra menő küzdelemben. A szabályok egyszerűek és brutálisak: aki lelassul vagy megáll, azt azonnal agyonlövik, egyetlen cél a túlélés és a „nagy nyeremény” elérése. A könyv nem a külső veszélyekre, hanem sokkal inkább a belső harcokra, a kétségbeesésre és az emberi kitartás határainak feszegetésére fókuszál. Éppen ezért válik az olvasó számára ez a mű egy rendkívül megterhelő és elgondolkodtató élménnyé, amely mélyen a lélekbe markol.
Az olvasó a szereplőkkel együtt éli át a fizikai kimerültséget és a mentális összeomlást, ahogy a fiúk egymás után esnek ki a menetből, feladva az életüket a könyörtelen játéknak. Stephen King zseniálisan ábrázolja az emberi természet legsötétebb oldalait és a remény utolsó szikráit ebben a fojtogató atmoszférájú történetben. Ez a könyv nem kínál könnyed szórakozást; ehelyett egy maró, lélekgyötrő utazásra invitál, ahol a feszültség sosem enged, és a szereplők sorsa mindvégig a levegőben lóg. A „Hosszú Menetelés” olvasása után az ember hosszú ideig a hatása alatt marad, elgondolkodva a túlélés árán és az emberi kegyetlenségen, ami valóban képes letaglózni és elvenni a mosolyra való kedvet.