Amikor az űrrepülésről beszélünk, ösztönösen elképzeljük, ahogy az űrhajók "felfelé" száguldanak, mint egy csillagok felé tartó rakéta. A űrhajók pályájának titkáról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a vizuális intuíció azonban gyakran tévútra vezet minket az űrbeli mozgás megértésében. Sokan meglepődve tapasztalják, hogy a Föld körüli pályán keringő űrhajók gyakran "fejjel lefelé" vagy oldalra dőlve haladnak. Ennek a jelenségnek tudományos és gyakorlati okai vannak, amelyek alapvetően eltérnek a földi repülés logikájától. Valójában az űrben nincs "fent" és "lent" fogalma a gravitáció hiánya miatt, így az orientáció kizárólag a küldetés céljait szolgálja.
Az űrhajók "fejjel lefelé" vagy bármilyen furcsa szögben történő repülése elsősorban a küldetés specifikus igényeihez igazodik. Például, ha egy műholdnak egy adott irányba kell antennáit fordítania a kommunikációhoz vagy szenzorait egy bolygó felé irányítania, akkor az űrhajó ehhez igazítja a pozícióját. Ezen felül a hőmérséklet-szabályozás is kulcsszerepet játszik; az űrhajó gyakran forog vagy változtatja orientációját, hogy elkerülje a túlzott felmelegedést a napfényben vagy a túlzott lehűlést az árnyékban. Az űrhajósok számára a "lefelé" irány csak a Föld felé mutat, de az űreszközök számára a stabil pálya fenntartása és a feladatok elvégzése a prioritás, nem pedig a megszokott "felfelé" irány. Így az űrben a "fejjel lefelé" repülés valójában a legoptimálisabb és leglogikusabb módja annak, hogy az űreszközök hatékonyan működjenek.