Az emberek mindig nehezen értették meg a legnagyobb zseniket. A a zsenik meg nem értettségéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a jelenség nem újkeletű; a történelem során sok kiemelkedő elme szembesült azzal, hogy környezete nem tudta befogadni rendkívüli gondolatait. Gyakran a zsenialitás határa súrolja a társadalmi normák és elvárások határát, ami komoly konfliktusokhoz vezethet. Az átlagos intellektus számára elképzelhetetlenül bonyolult összefüggések és víziók gyakran elszigeteltséget eredményeznek a kimagasló képességű egyének számára.
A rendkívül magas intelligencia, mint a 260-as IQ, nem feltétlenül jelent boldog vagy könnyű életet. Sőt, gyakran éppen ellenkezőleg, a kivételes képességekkel járó eltérések súlyos terhet róhatnak az egyénre. Az ilyen mértékű szellemi kapacitás másfajta látásmódot eredményez, ami nehezen összeegyeztethető a többségi társadalom működésével. Ez az elszigeteltség és a kommunikációs nehézségek gyakran vezetnek magányhoz és mentális kihívásokhoz, még a legbriliánsabb elmék esetében is.